Növényvédőszerek: értünk vagy ellenünk?
Nem kétséges, hogy az egyre növekvő népesség élelmiszerellátása, a klímaváltozás hatásainak kiküszöbölése érdekében növelni kell a mezőgazdaság termelékenységét. Életképesebb fajok választása, a kártevők és gyomnövények pusztítása jelenleg elsődleges eszköz ebben a feladatban. De korántsem mindegy, hogy mit és hogyan használunk, hiszen a növényvédő szerek használata veszélyt jelenthet emberre, állatra egyaránt.
A növényvédő szerek engedélyokiratában egyértelműen feltüntetik a termék emberi egészségre, illetve a környezetre gyakorolt veszélyének, kockázatának mértékét. Több évtizedes küzdelem után már a házi méhekre és vizi szervezetekre való hatások vizsgálata is a hatóságok látómezejébe került.
A mezőgazdasági ökotoxikológia feladata e hatások felmérése és a kockázatok értékelése. Kiemelt cél a fajok sokszínűségének, azaz az ún. biodiverzitásnak a fenntartása, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások, mint például a beporzás biztosítása. A kockázat megállapításához szükséges vizsgálatokra, az eredmények értékelésére, a növényvédő szerek kockázatbecslésen alapuló csoportosítására vonatkozó kötelező előírásokat a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete tartalmazza.
A növényvédő szerek esetleges méhekre gyakorolt hatását alapvetően minden esetben meg kell vizsgálni. Ez alól csak az olyan, speciális esetek jelentenek kivételt, mint például a zárt helyen történő élelmiszertárolás, mivel ebben az esetben a készítmény valószínűsíthetően nem kerül méhekkel érintkezésbe.
Számos vizsgálat elvégzése szükséges magával a növényvédőszer-hatóanyaggal, illetve a készítménnyel kapcsolatban is ahhoz, hogy az adott készítmény megfelelően besorolható legyen a méhekre gyakorolt veszélyesség/kockázat szempontjából.
Ezek a házi méheken elvégzendő vizsgálatok a következők:
- akut etetéses és kontakt toxicitás felnőtt egyeden,
- krónikus etetéses toxicitás felnőtt egyeden,
- krónikus etetéses vizsgálat méhlárván,
- fél-szabadföldi vizsgálat méhcsaládon (sátras),
- szabadföldi vizsgálat méhcsaládon.
Hasonlóképpen a poszméhekre és az egyéb, nem családban élő vadméhekre (pl. faliméhek, szabóméhek) is szükséges a toxicitás-vizsgálatok elvégzése.
A készítmény toxicitása szerint három méhveszélyességi kategóriát különböztetünk meg: léteznek méhekre kifejezetten veszélyes, méhekre mérsékelten veszélyes, valamint méhekre nem jelölésköteles készítmények. A növényvédelmi gyakorlat szempontjából azonban fontosabb a kockázatalapú megközelítés, amely a toxicitási profil mellett a növényvédőszer-felhasználás mikéntjét, így a kezelt növény fenológiai állapotát, a kijuttatás módját (pl. csávázó szer, permetezés stb.) és a felhasználás dózisát is figyelembe veszi.
A növényvédőszer-készítmények kétféle besorolása - veszélyességi és kockázati alapú - megjelenik az engedélyokiratokban, azonban a készítmények címkéjén már csak a kockázati megközelítés eredménye olvasható, amely utasításokat ad a felhasználónak a környezet állapotának megóvása érdekében.
Méhekre kifejezetten kockázatos szerek:
A méhekre kifejezetten kockázatos kategóriába tartozó növényvédő szerek a méhek és egyéb beporzást végző rovarok védelme érdekében virágzási időszakban nem alkalmazhatóak! Ezenkívül tilos az alkalmazás virágzó gyomnövények jelenléte esetén, valamint akkor, ha a kultúrát a méhek egyéb okból látogatják (ide értve az átrepülést is). Az engedélyokirat előírhat további szigorításokat is a fenológiai állapot alapján: így például azt, hogy a készítmény a legfeljebb rejtett bimbós vagy éppen zöldbimbós állapotig használható.
Méhekre mérsékelten kockázatos szerek:
A 43/2010 (IV.23.) FVM rendelet 15.§-a szerint méhekre mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása - amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi - kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat. Amennyiben a kezelés tovább elhúzódik, az kockázatot jelenthet a beporzó szervezetekre, ugyanis nem lesz elegendő idő a szer lebomlására az éjszaka során.
Abban az esetben, ha a kezelt növénykultúra nem virágzik, de virágzó gyomokkal fertőzött, vagy virágzó növényállománnyal határos, illetve bármilyen okból kifolyólag a méhek látogatják (pl. mézharmat vagy víz gyűjtése miatt), akkor a készítmény kijuttatása ugyancsak méhkímélő technológiát igényel.
Méhekre nem jelölésköteles szerek:
A méhekre nem jelölésköteles hatóanyago(ka)t tartalmazó növényvédő szer rendeltetésszerű felhasználása nem veszélyezteti a méheket. Az ilyen típusú szer virágzó növényállományban, méhek közelében egyaránt alkalmazható, de az engedélyokiratban feltüntetett esetleges korlátozó intézkedéseket be kell tartani.
Veszélyesség és kockázat vízi szervezetekre
A nem-célszervezetekre kifejtett hatás értékelésekor az engedélyező hatóság a vízi szervezetekre gyakorolt hatást is ellenőrzi a készítmény forgalomba hozatala előtt. Az ökotoxikológiai értékelés célterületeit ebből a szempontból a halak (pl.: szivárványos pisztráng), vízi gerinctelenek (pl.: vízi bolha), algák, vízi növények (pl.: békalencse) és üledéklakó szervezetek (pl.: árvaszúnyogok) adják, melyekre akut és krónikus laboratóriumi, valamint kültéri (mezokozmosz) vizsgálatok készülnek.
A veszélyességi vizsgálatok mellett a hatóság a szerfelhasználás következményeinek modellezésével meghatározza a felszíni vizek terhelését, amely figyelembe veszi a permetlé elsodródását, a kezelt tábláról történő lemosódást, illetve az alagcsövezésen/természetes szivárgáson keresztül a közeli vízfolyásba, tóba jutás lehetőségét is. A vízszennyezésből adódó kockázat csökkenthető egy nem kezelt sáv, ún. pufferzóna vagy biztonsági távolság megadásával. Az engedélyokiratban ez az alternatíva kockázatcsökkentő intézkedésként jelenik meg.
A biztonsági távolság az a méterben megadott távolság a felszíni vizektől, amelyen belül a növényvédő szer felhasználása tilos! Ez a távolság a nem jelölésköteles szerekre is legalább 5 m. A hatóság előírhatja, hogy a pufferzóna egy része, vagy egésze vegetációval borított legyen, pl, füves terület. Magyarországon az engedélyezhető védősáv 5 és 50 méter közé esik, mely távolság elsodródás-csökkentő szórófejek használatával mérsékelhető.
Fontos megjegyezni, hogy a védőtávolságot a vízpart legmagasabb pontjától mérjük a kezelendő tábla irányába.
Az engedélyokirat a kockázatcsökkentő intézkedések (biztonsági távolság) előírása mellett megadja a szerek toxicitásból számolt veszélyességi kategóriáit is a vízi szervezetekre:
- nem jelölésköteles,
- mérsékelten veszélyes,
- közepesen veszélyes,
- kifejezetten veszélyes szereket különböztethetünk meg.
Utóbbi kategóriák arról tájékoztatnak, hogy mi történhet, ha a készítmény közvetlenül a vízbe kerül, például egy közúti baleset vagy szándékos mérgezés következtében.
Lényeges, hogy a felhasználó tisztában legyen a növényvédő szerek környezetre gyakorolt hatásaival, és megfelelően értelmezze a készítmény címkéjén található információkat. A 89/2004 (V. 15.) FVM rendelet 30-31. §-a tartalmazza a címkézésre vonatkozó rendelkezéseket.
A növényvédő szer értékelése és a környezeti kategóriába történő besorolás európai uniós útmutatók alapján, egységes vizsgálatok eredményeinek felhasználásával történik. Az egyes kategóriák fent ismertetett előírásainak betartásával minimálisra csökkenthető a növényvédő szer használatából fakadó kockázat. Fontos megjegyezni, hogy kémiai védekezéshez lehetőség szerint a legvégső esetben forduljunk! Mindig mérlegeljük a növényvédő szerek alkalmazásának szükségességét és a vele járó kockázatot az emberi egészségre és a környezet állapotára!
(forrás: https://portal.nebih.gov.hu/)